A kerámia falburkolatokat és padlóburkolatokat évszázadok óta használják dekorációként mind épületeken belül, mind azokon kívül is. Évezredek óta alkalmazzák szinte minden építménynél, szakrális helyeken, otthonokban, közösségi tereken, műalkotásoknál. A kerámia burkolólap az egyik legrégebbi formája az iparművészetnek, évezredek óta körülvesznek minket tartósságuk és lenyűgöző szépségük miatt.
A kézzel készített és kézzel festett kerámia burkolólapokat az ókortól kezdve az egész világon használják. Az agyagot, a természetes alapanyagot, könnyű volt megtalálni és csempékké átdolgozni. Az így kapott burkolólapok tartósak és vonzók voltak – ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkeztek e téren, amelyek a modern időkben az ipari körülmények között készített kerámia burkolólapokat jellemzi.
A kerámia burkolólapok ókori története
Az iszlám időszakban a dekoratív kerámia burkolólapok népszerűvé váltak; gyakran díszekként használták őket az épületek külső és belső részén egyaránt. Gyönyörű remekműveket találhat Tunéziában (9. század), Kásánban (Irán, 11. század) és sok mecsetben a 12. századtól kezdődően. Az iszlám burkolatok néhány gyönyörű példája látható a Maraqeh székesegyházban (1147) és a gonabadi Jameh mecsetben (1212) is.
A legfinomabb és legbonyolultabb kerámiákat Perzsiában a Timuridák idején készítették, ekkoriban a moraq technikát alkalmazták, melyben egyszínű csempéket használtak apró darabokra vágva, melyeket összeválogattak és gipszet közéjük öntve paneleket hoztak létre. Miután ezek megszáradtak és megkeményedtek, a paneleket összeállították az épületek falain. Ezeket a paneleket nem csak a sík felületek, hanem kupolák belső és külső felületeinek fedésére is alkalmazták.
A középkor és a csempe Európában
A díszcsempék csak a középkorban váltak elterjedté Európában. Először Spanyolországban, a mórok idejében terjedtek el, majd onnan a szomszédos országokba, végül Európa többi részébe is eljutott. A burkolólapok ekkor még a hétköznapi emberek számára megfizethetetlenek voltak, csak a legtehetősebbek és a királyi és egyházi intézmények engedhették meg maguknak a használatát.
Az enkaztikus csempék hamar népszerűvé váltak Európában. Ezeket többszínű agyagból készítették, majd formázták és együtt égették ki, hogy a többszínű agyag mintákat alkosson. A minta így nem csak a felszínen volt, hanem anyagában is végighaladt a csempén, emiatt tartós lett és kopása esetén is a minta megmaradt.
A festett burkolólapok is népszerűek voltak az európai középkorban. Ezek közül is sokat használtak templomokban és más vallási intézményekben. A csempékre Bibliai jeleneteket festettek, így egyfajta analfabéták számára is megérthető „Bibliává” váltak. A betűcsempe és a festett feliratos csempe is nagyon népszerű volt, leginkább a templomok padlóján használták. A keresztény szövegeket kirakták a betűcsempéből vagy felfestették teljes egészében a csempékre.
A csempék töretlenül népszerűek maradtak. A 17. és a 18. században Hollandia a díszcsempék fontos központjává vált. A holland kék kerámiát, a delfti fajanszot a 17. században fejlesztették ki, hogy kiváltsa az igen drága és ekkoriban (a mandzsu hódítás miatt) nehezen elérhető kínai porcelánt. Németalföldön sok helyen gyártották, de a nevét Delft városról kapta. A delfti fajanszok híresek voltak kobaltkék és fehér színükről, népszerűek voltak Európában és az egész világon, így az amerikai gyarmatokon is. A gyarmattartók körében elterjedt szokássá vált, hogy a delfti csempékkel díszítsék a kandallóik párkányát és otthonuk falait.
Az ipari forradalom, tömeggyártás
Az ipari forradalom jól ismert az új gyártási folyamatok bevezetéséről, a kézi gyártás helyett bevezetett sorozatgyártásról. Ez a technológiai újítások ideje volt, különösen Nagy-Britanniában. A britek a kerámia burkolólapok tömeggyártásával elérték, hogy azok megfizethetőbbek legyenek a középosztály számára is. A kézzel készített és kézzel festett burkolólapok továbbra is népszerűek maradtak, de a kerámia burkolólapok tömeggyártása több embernek tette lehetővé a maradandó szépségű burkolatok és díszkerámiák használatát.
Ebben az időszakban a díszcsempék még mindig népszerűek voltak, így már nemcsak templomok és más épületek díszítésére használták őket, hanem egyre inkább magánházakban is használták őket. Az otthonokban a járólapok népszerűek voltak a folyosókon, a fürdőszobákban és a konyhákban, ahol a szépsége mellett higiénikusabb környezetet is teremtett használata.
A 20. század
A 20. század elején a csempék továbbra is népszerűek maradtak; különösen a metrócsempe, amelyet eredetileg a New York-i metróállomások falára fejlesztettek ki és használtak. A metrócsempék általában fehérek voltak, gyakran használták őket a konyhákban és a fürdőszobákban is. Manapság is nagyon sok színben elérhető, de lényegesen csökkent a kereslet iránta.
A 20. század elejének másik irányzata az 1900 és 1940 között népszerű szecessziós és art déco stílusú mintával készülő csempe és padlólap volt. Ezek a lapok élénk színűek, gazdagon mintázottak voltak, és minden típusú építészeti környezetben felhasználták őket.
A 21. század és azon túl
Manapság a kerámia burkolólapok továbbra is nagyon népszerűek, és lenyűgöző dísze tud lenni minden építménynek kívül és belül. A modern csempék sokféle színben kaphatók, és minden területen használhatók a medencék és épületek falától és padlójától kezdve a fürdőszobákig, konyhákig beltérben és kültérben egyaránt.
